A játszóterek körül összegyűlt nők általában három dologban hazudnak: a korukat illetően, a gyerek átaludt éjszakáinak számában, és az otthoni szex gyakoriságában.
Átlagot számolva, kettő vagy három gyermekes házaspár esetében heti egy szeretkezésre kerül sor (vannak, akik ennek is örülnének), ám az is előfordul, hogy havi egy napra korlátozódik az egész.
A megkérdezettek bevallása szerint, egy gyermekkel még a heti két-három alkalom is kivitelezhető volt, gyerek nélkül meg maga a Kánaán, hiszen minden este garantált volt a tévézés közbeni összebújás. Azután gyerek jött, szex el-elmaradozott, majd még egy gyerek jött - a szex csak mutatóban, a harmadik gyerek után pedig már fogalmuk sem volt, hogy mikor és hol hozzák össze. Többnyire a gyerkőcök nagyszülőknél töltött ideje hívatna ezt az űrt betölteni, viszont az egész heti fáradtság okán legtöbbször mindkét szülő alszik, mint a bunda. Mondjuk, az is valami.
A válság kreatívvá tesz, mondják a gazdasági élet jó nevű szereplői. A kérdésre, hogy a szülők hol és mikor keresik egymás kedvét, elég rafinált megoldások érkeztek válaszul (az időtartamot és a minőséget kéretik nem firtatni):
- fürdőszoba kilincsét szorongatva, míg a gyerek mesét néz,
- teraszon, konyhában, míg a gyerekek fürödnek,
- otthon azt mondjuk, hogy lemegyünk a pincébe krumpliért,
- a zuhanyfüggöny mögött csendben,
- éjszaka a kanapé mögé bújva a földön,
- a munkahelyen (!).
A megkérdezett szülők közül éjszaka, miután kisgyermekük elaludt, nagyon kevesen játszanak testhangszeren a hitvesi ágyban. Az már a nagyon fáradt időintervallum.
A szex a kapcsolat fokmérője (is lehet). Azt mondják, egy házasság működik szex nélkül is, hiszen nem az a fontos, hanem a szeretet, a tisztelet és az összetartás. Ez esetben érthetetlen, hogy miért van annyi félrelépés...
Döbbenet, de a párkapcsolatok 90 százalékában jelen van a megcsalás. Lelki (flört és jó beszélgetések házon kívül) vagy testi szinten (kufircolás idegen pályán).
Valóban a vadászösztön hajtja az embert? Akkor miért nem házon belül akarjuk a zsákmányunkat megszerezni?
további írások: www.minelli.hu
Számtalanszor voltam tanúja olyan beszélgetésnek, ahol a nők és a férfiak életminősége került versenyhelyzetbe. “A nőknek jobb!” – mondják a férfiak. “Következő életemben férfinak fogok születni!” – jelentik ki a könnyebb élet reményében a nők. Már aki.
Nőnek lenni számtalan előnnyel jár(na). Gyermeket tudunk szülni, mély érzelemmel gondoskodva óvni, védeni a kicsit, testünkből táplálni születése előtt és után is őt. Aztán számolhatnánk azzal is, hogy a férfi gondoskodik rólunk, kinyitja az ajtót, udvariasan viselkedik és beszél velünk, a tenyerén hordoz. Előre engednek és hellyel kínálnak a buszon, a szebb almát csomagolják a piacon és kevesebb anyag kell, ha ruhát varrunk magunknak. Esetleg.
Érdekes beszélgetést folytattam egy ötven feletti férfi ismerősömmel. A kérdése az volt, hogy miért hiszik a nők, hogy ők a hátrányos nem, hiszen a férfiak nagy része épp úgy szenved lelki terrortól otthon. Szerinte a legnagyobb fegyver a nő kezében a szex. Vagyis annak megvonása. A beszélgetőtársam szerint, mi nők a párkapcsolati konfliktust mindig valami büntetéssel zárjuk, miközben azt a látszatot keltjük, hogy gyengébbek és kiszolgáltatottabbak vagyunk. Dacból nem főzünk vacsorát, este pedig benyögjük a hitvesi ágyban, hogy ma ne, mert fáj a fejünk! Elvárjuk, hogy legyen lakás, ház, autó, magas életszínvonal, és az említett galád eszközökkel hajszoljuk a betegségbe a férfiakat.
Ezt úgy kell érteni, hogy a nők magas igényeit kielégítendő a férfiak minden idejüket a munkának szentelik, a munka során felgyülemlett stresszt pedig némi alkohollal, vagy egy csinos és megértő nővel (naná, hogy megértő, csak heti két – három óra együttlét) esetleg barátokkal történő sportolással vezetik le. Emiatt kevesebb időt töltenek otthon, ami következményeként szintén családi konfliktus alakul ki. Pontosabban, mi nők veszekedésbe kezdünk.
Mert mi nők ilyen veszekedősek vagyunk.
Mindenkinek vannak vélt vagy valós sérelmei. Mindegy, hogy pénisszel vagy vaginával rendelkezik, mindenkinek meg kell dolgoznia a boldog életért. Be kell csempészni a mindennapokba a felelősséget, a kitartást, a szeretetet, az empátiát, a tiszteletet.
Egy kicsit vissza kell venni az egóból és kissé több teret adni a megérzésnek, odafigyelésnek. Nemtől függetlenül, és akkor majd sem magas, sem mély hangon nem hangzik el a rettegett mondat:
- See more at: http://minelli.hu/ma-ne-dragam-szornyen-faj-a-fejem/#sthash.XZN5phDQ.dpufMa ne, drágám! Szörnyen fáj a fejem…
Számtalanszor voltam tanúja olyan beszélgetésnek, ahol a nők és a férfiak életminősége került versenyhelyzetbe. “A nőknek jobb!” – mondják a férfiak. “Következő életemben férfinak fogok születni!” – jelentik ki a könnyebb élet reményében a nők. Már aki.
Nőnek lenni számtalan előnnyel jár(na). Gyermeket tudunk szülni, mély érzelemmel gondoskodva óvni, védeni a kicsit, testünkből táplálni születése előtt és után is őt. Aztán számolhatnánk azzal is, hogy a férfi gondoskodik rólunk, kinyitja az ajtót, udvariasan viselkedik és beszél velünk, a tenyerén hordoz. Előre engednek és hellyel kínálnak a buszon, a szebb almát csomagolják a piacon és kevesebb anyag kell, ha ruhát varrunk magunknak. Esetleg.
Érdekes beszélgetést folytattam egy ötven feletti férfi ismerősömmel. A kérdése az volt, hogy miért hiszik a nők, hogy ők a hátrányos nem, hiszen a férfiak nagy része épp úgy szenved lelki terrortól otthon. Szerinte a legnagyobb fegyver a nő kezében a szex. Vagyis annak megvonása. A beszélgetőtársam szerint, mi nők a párkapcsolati konfliktust mindig valami büntetéssel zárjuk, miközben azt a látszatot keltjük, hogy gyengébbek és kiszolgáltatottabbak vagyunk. Dacból nem főzünk vacsorát, este pedig benyögjük a hitvesi ágyban, hogy ma ne, mert fáj a fejünk! Elvárjuk, hogy legyen lakás, ház, autó, magas életszínvonal, és az említett galád eszközökkel hajszoljuk a betegségbe a férfiakat.
Ezt úgy kell érteni, hogy a nők magas igényeit kielégítendő a férfiak minden idejüket a munkának szentelik, a munka során felgyülemlett stresszt pedig némi alkohollal, vagy egy csinos és megértő nővel (naná, hogy megértő, csak heti két – három óra együttlét) esetleg barátokkal történő sportolással vezetik le. Emiatt kevesebb időt töltenek otthon, ami következményeként szintén családi konfliktus alakul ki. Pontosabban, mi nők veszekedésbe kezdünk.
Mert mi nők ilyen veszekedősek vagyunk.
Mindenkinek vannak vélt vagy valós sérelmei. Mindegy, hogy pénisszel vagy vaginával rendelkezik, mindenkinek meg kell dolgoznia a boldog életért. Be kell csempészni a mindennapokba a felelősséget, a kitartást, a szeretetet, az empátiát, a tiszteletet.
Egy kicsit vissza kell venni az egóból és kissé több teret adni a megérzésnek, odafigyelésnek. Nemtől függetlenül, és akkor majd sem magas, sem mély hangon nem hangzik el a rettegett mondat:
- See more at: http://minelli.hu/ma-ne-dragam-szornyen-faj-a-fejem/#sthash.XZN5phDQ.dpufMa ne, drágám! Szörnyen fáj a fejem…
