Egy barátommal arról beszélgettünk, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy az ember átlépje a komfortzónáját. Ami ugyan kicsit langyos, kicsit büdös, de régóta működő középszerűséget jelent. Ő negyven körüli férfi és családapa is - teli meg nem valósított álmokkal.
Kutattuk a megvalósulásgátló dolgokat, de csak ál-okokat, kifogásokat találtunk. Minden vágyunkhoz csapódott egy indok, hogy miért nem kivitelezhető ötlet. Például, nem megyünk külföldre dolgozni, mert akkor itt kellene hagyni a családot, és a gyerekek hiányát semmi nem tudná pótolni. Igen, ez probléma, de azért, ha valóban szeretnénk külföldön dolgozni, akkor azt is megoldanánk, hogy legyen mód magunkkal vinni a családot is. Nem igaz? (Ám, ha azért nem megyünk, mert attól félünk, hogy nem álljuk meg a helyünket idegen országban, akkor az más tészta.)
De ugyanígy megtorpedóztuk azt is, hogy miért nem lesz belőlünk egy nagy, pörgős életet kívánó cég tagja. Holott biztos vagyok benne, ha mernénk lépni, össze tudnánk egyeztetni azt a fajta munkát is a családi élettel.
Temérdek álmunkat pöcköltük messzire azért, mert ahhoz, hogy elérjük, igen mély beidegződések megváltoztatására lenne szükség. Azt meg tudjuk milyen macerás, azon túl pedig kitartást igényel és lehetséges, hogy konfliktust is okoz. (Ami persze rendezhető...)
Vannak olyan álmok is, amik valóra váltásában ama félelmünk az akadályozó tényező, hogy mit szól új viselkedésünkhöz a környezetünk. (Mintha mások pont velünk lennének elfoglalva...)Minden csoda három napig tart - ezt ne felejtsük. Meg azt se, hogy nem azért élünk, hogy mások elégedettek legyenek velünk (egészséges határok között) , hiszen a megítélésünk is, mint minden az életben, relatív.
Rájöttem, hazudunk magunknak.
Több dolog együttállása kell ahhoz, hogy valaki nyugodt szívvel nekivágjon a saját listájának megalkotása után, az abban foglaltak megvalósításához. Először is, rá kell jönnünk arra, hogy mit is szeretnénk csinálni, mivel szeretnénk foglalkozni az életben, mi legyen a pénzkereseti forrásunk, mivel töltsük gyümölcsöző napjainkat, amivel egyre feljebb mászunk a saját Maslow-piramisunkon. Fel kell nőnünk, felnőtté kell válnunk, hogy a boldogságunk nyomába eredjünk. Hiába tűnik pofonegyszerűnek, mégsem az. Már ahhoz is bátorság és érettség kell , hogy valóban a belső kívánságaink kerüljenek a papírra, kendőzetlenül.
Ha megírtuk a felsorolásunkat, akkor még nehezebb rész következik, a kivitelezés. A statisztikák szerint az emberek nagy többsége a listájára teszi azt, hogy milliomossá válni, eljutni a kínai nagy falhoz, megmászni valami irgalmatlan nagy és kegyetlen hegyet, de ott van az is, hogy eljusson valami luxus üdülőközpontba, és persze a száguldás élménye.
Mindegy is, hogy mi az, a lényeg az álmaink megélése, hiszen azért születtünk, hogy a jelenben boldogok és elégedettek legyünk. Ezzel viszont együtt jár, hogy néha elbukunk, de nem ez jelenti a kudarcot, hanem az, ha meg sem próbálunk a saját utunkon járni.
Leültem, hogy megírjam a listámat. Tíz pontnak elegendő helyet hagytam csak a papíron, gondoltam ennyiben már benne kell lennie mindennek, amit szeretnék. (Jó kérdés, hogy mi a manónak korlátozom magam.... ) Persze, ügyeltem arra, hogy pontos tevékenység legyen rajta, hiszen a siker, a boldogság vagy a gazdagság elég relatív fogalom, odafent meg igen viccesek néha, és előfordul, hogy nem teljesen úgy adatnak meg a dolgok, ahogy azt igazán kívántuk.
A listám elkészült. Már csak egy nagy levegőt kell vennem, hogy teret engedjek a folyamatnak, mellyel a saját utamat járhatom.
további írások: www.minelli.hu
