Az Érték Nőknek Egyesület elnökeként november 11-én jelen voltam az első magyar Nőkongresszuson a Budapesti Kongresszusi Központban, amit a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) szervezett. A rendezvény kezdetekor a Roll Dance Budapest kerekesszékes táncbemutatóját láthattuk, amivel megalapozták a lelki hangulatot. Könnyekkel telt meg a szemem, ahogy elém tárult ez a léleksimogató látvány: kerekesszékes férfiak és nők táncoltak nem mozgássérült párjaikkal. A nap során az előadásokat két jeltolmács akadálymentesítette.
A programfüzetben felvázolt panelbeszélgetések témáit tekintve sejthető volt, hogy fájdalmas, eddig talán tabunak számító gondolatok, mondatok fognak a kongresszuson megformálódni.
Megnyitó beszédet mondott Mészáros Márta filmrendezőnő, akinek ittuk szavait, anekdotákat mesélve bátorította a jelen lévő nőket, hogy továbbra is működjön a nők közötti összefogás, egymás segítése, az álmok megvalósítása.
A díszvendég Eve Ensler, New York-i író volt, akinek talán egyik legismertebb könyve a Vagina monológok címet viseli. Előadásából erőt meríthettünk. Beszélt a saját küzdelmeiről, illetve az általa bebarangolt országok nőcsoportjairól, azok kemény életéről. Előadása egyszerre volt megindító és buzdító. A szünetben dedikálta a könyvét és a végén egy közös kép is lett belőle.
Ő az a hölgy, akinek a kezdeményezésére a nők és a gyerekek elleni erőszak miatt tiltakozásul február 14-én táncolt az egész világ, azaz elkezdődött az Egymillió nő ébredése. Felemelő élmény volt, ahogy az előadása után a részt vevők felvonultak a színpadra és Jaksity Kata vezetésével mindannyian egy közös táncba kezdtünk. Jövőre egyesületünk is csatlakozni fog.
Az előcsarnokban lehetett látni a NANE mellbevágó kiállítását is:
Jelen volt a JÓL-LÉT Alapítvány "Látható apák" című kiállítása,jó érzés látni a képeken, ahogyan az apák is kiveszik a részüket a gyermek gondozásán túl a neveléséből is.
A Nőkért Egyesület "A magyar feminizmus története" című kiállítást hozta el, és "A szülés valódi természete" című vándorkiállítás is látható volt.
A Zöld Nők Cafe is berendezkedett.
A nap folyamán több, mint negyven, nagyszerű nő gondolatait ismerhettük meg, mindvégig a családon belüli erőszak felszámolására irányuló törekvéseket, valamint a nők jogait, lehetőségeit tartva a fókuszban.
Sokféle megközelítést hallottam, sok elgondolás került napvilágra, hogy mit kellene tenni egy nők számára is élhetőbb világért, országért. Legyen jelen az oktatásban való részvétel lehetősége a kisebbségi körökben is, álljunk ki magunkért, egymásért és dobjuk sutba a réges-régi nézetet, hogy két pofon még nem a világ.
A politikai élet szereplői is képviseltették magukat, összeszedték pártpolitikai programjaikat - nőszemmel. Több, mint egyórás, kulturált vita keretében megismerhettük álláspontjaikat, törekvéseiket. A vita során néha sértettséget (?) véltem felfedezni egyik-másik politikusnő arcán. Feltételezem, hogy nem az volt a szervezők célja, de ennél a pontnál elejtettem a fókuszt a nőkről. Úgy éreztem, hogy leginkább a politikai csatákban szerzett sebek voltak a középpontban, egy kicsit a ki tud rálicitálni a másikra című projekt jutott eszembe. Értem én, hogy jönnek a választások, és azt is, hogy ez mindannyiunkat érinti...
A lelkemhez mégis leginkább azok a mondatok jutottak el, amelyben nem csak a nők összefogásának szükségességét emelték ki, hanem elhangzott az is, hogy a közös cél érdekében be kell hívni a férfiakat is ebbe a körbe.
Együtt, egymással karöltve lehet leginkább a világban fennálló, nők számára olykor igen kedvezőtlen, kemény helyzetet felszámolni.
Ahogy a Roll Dance Budapest egyik tagja mondta: Az integráció egyszerű: én nyújtom a kezem, te megfogod, te nyújtod a kezed, én megfogom.
