Nem tudom, hogy mi van a levegőben, de mostanában olyan ismerősökkel futok össze, akik valamilyen módon keresik az igazit, a nagy ő-t. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a nehéz párválasztás és a kevésbé működő párkapcsolat mögött meghúzódik-e a saját út meg nem találása, a lélekben dúló konfliktusok rendezetlensége.
Az egyik ismerősöm, egy nagyon kedves, jó humorú, érző lelkű, csinos, közel 40 éves nő, aki egyedül neveli kisfiát. A párját keresi, a másik felét, de mindhiába.
Rendszerint olyan fiatalabb szinglikkel hozza össze a sors, akik még féktelen bulizásra, rugalmas életre vágynak és még csak véletlenül sem akarnak kontrollt a nyakukba. Olyan nőre vágynak, aki nem kér számon, hagyja őket élni, maximum bekapcsolódik, mikor eljön az ideje.
Az említett hölgy nem ilyen. Ő megnyugvást keres a mindennapokban. Közös teherviselésre, szűnni nem akaró egymásra figyelésre vágyik. Azt mondja, talán rendeznie kellene az édesanyjával a kusza és rossz viszonyát. De az is lehet, hogy az érettebb korosztály között találná meg számára a megfelelőt, ám sajnálatára, az érettebb férfiak általában nősek, és még ha rossz házasságban élnek is, akkor sem lépnek. Úgy meg nem az igazi.
A diskurzus során odáig jutottunk, hogy illúziót kerget. Azt az élményt keresi és várja, amit a garancia nyújt. A biztonság, hogy stabilan áll mellette valaki, akire ő támaszkodhat. Ha már az édesanyja ezt sosem nyújtotta számára.
Aki szerint a férfiak a poligámiára vannak beállítva
A másik beszélgetőtársam, akivel a női-férfi témát érintettük, egy számomra nehezen behatárolható életkorú férfi, talán 60 év körüli, jól szituált értelmiségi. Amiben összeütköztünk, az a férfi és női egyenlőtlenség volt.
Szerinte - kutatásokra hivatkozva - a férfiak genetikailag kódolva vannak a hűség ellen. A hűtlenség számukra egyenlő a fajfenntartás jegyében vívott ösztönös dominancia harccal a nőkért. Napjainkban is.
Számára teljesen rendben van, hogy egy férfi több nővel él együtt. Sőt, félig viccesen megjegyezte, hogy még a nőknek is előnyükre válik a versenyhelyzet. A legszebb az egészben, hogy természetesen ez a nőktől nem elfogadható. Mindezeken felül a legjobban az sértette a fülemet, mikor elmesélte, hogy nemrégiben megsajnálta a hormon vezérelten ideges feleségét, elvégre az állatokat is megsajnálja az ember - tette hozzá (viccesen).
Elejtett egy gondolatot, ami sokszor bevillant: az embereknek kulturált módon kellene leváltani a sokat szolgált munkahelyi vezetőiket. Nem csak annyi, hogy holnap ne gyere, hanem valami átvezetés kellene. Hogy érezzék a megbecsülést.
Azon gondolkodtam, hogy ha nem olvad szét egyik napról a másikra a világ körülötte, akkor nem kellene körbebástyáznia magát a kegyeit kereső feleségekkel...
Hatalomvágy vagy bizonytalanság?
