Tegnap néztem a Marley és én című filmet, a szépséges Jennifer Anistonnal és a helyes Owen Wilsonnal a főszerepben. Azon túl, hogy megható a történet, és mint címszereplő, Marley viszi a fő szálát a filmnek, azért mégiscsak elgondolkodtató volt jó néhány egyéb, kétlábúakkal történő eset is.

Például, hogy szerelmük hajnalán minden idillikus, tervezhető, sőt még a terv szerint is működtethető a házasságukban. Egyszer csak elkezdenek vágyni a gyerekre, jön a nagy boldogság, mikor a picurka megszületik. Aztán elkezdenek szétszaladni a lovak,a gyeplőt meg hirtelen senki sem találja. Asszonypajtás szájából elhangzik a keserű mondat: Senki sem mondta, hogy ilyen nehéz lesz. A türelmes és ideális férj pedig megérti a felesége kirohanását. Érti. Közösen keresik azt a nőt és férfit, akiket a tükörben ma már csak nyomokban lehet látni.

Nos, igen. Nem mondják, hogy az anyasággal mi mindent fogsz feladni abból, ami lettél. Hogy kétgyermekes szülőként, egy fej helyett négy fejjel fogsz gondolkodni mindenben. Abban, hogy mi legyen ebédre, milyen munkát vállalj el, tanulj-e felnőttként vagy sem. Ha kisgyermeked lesz,  még abban sem a szíved dönt, hogy milyen cipőt vegyél, hanem az lesz a mérvadó, hogy tudsz-e benne szaladni a játszótéren. Az esztétikát sok esetben felváltja a praktikum.

Azt sem mondják, mikor benne vagy az őrülethez vezető mókuskerékben, hogy ne félj, ez így normális. Mert igenis be lehet rendezkedni a családi életre idegbaj és válás nélkül is, csak meg kell érteni, hogy mi miért történik, és ennek fényében kell keresni a lehető legjobb megoldást. Akár a mókuskerékben is, hiszen minden átmeneti. A boldogság, a szegénység, a betegség, a hatalom, a szomorúság, a fájdalom, a rohanás.

Szülőként egy nap baromi hosszúnak tűnhet, sok minden belefér, mégis hihetetlenül gyorsan telnek el az évek. A kisgyermekkor is átmeneti, nagy és rohanó felnőttek lesznek belőlük, akik szintén a küzdőtérre kerülnek. Átmenetileg. Mi pedig majd azokon a napokon, mikor nem jön játszani a kis unoka, újra a saját fejünkkel gondolkodhatunk: felvehetjük a meseszép magas sarkú cipőnket  a sétához,egy csésze teával és egy érdekes könyvvel beülhetünk a kedvenc olvasósarkunkba, filmet nézhetünk egész szombaton pizsamában, vagy épp elutazhatunk Párizsba anélkül, hogy gyerekprogramot is szerveznénk az ott tartózkodásunk idejére.

Lesz még alkalom, hogy saját fejjel gondolkodhassunk.

Amíg viszont aktívan éljük a kisgyermekes családok életét, élvezzük a stratégiai fontosságú kihívásokat, a gyermekek cseperedésével járó örömteli perceket. Adjunk nagy öleléseket, adjunk újabb esélyeket, hibázzunk, kérjünk bocsánatot, bocsássunk meg, hangoskodjunk, építsünk, babázzunk, szeressünk, legyünk vidámak. Ennek van itt az ideje.