Világszerte táncolnak a nők elleni erőszak felszámolásáért, a női egyenjogúságért, a nők szabadságáért. Sajnos a statisztikák szerint is van mindenki ismeretségi körében legalább egy olyan nő, akit valamilyen módon bántalmaznak. A családokban egyre gyakoribbak a szóváltások, az ingerültségből fakadó, hirtelen felindulásból elkövetett odacsapások, a lelki terror, a folyamatos megfélemlítés. A világon három nőből egy áldozattá válik.
Elég elkeserítő, hogy sok esetben azzal zárul az eset, hogy a nőt, az áldozatot hibáztatják. Nem kellett volna kivívnia magának - mondják, sőt, még olyan megalázó leértékelést is hallottam már, hogy azért bántalmazza valaki a feleségét, mert a nő igényli.
Ebben nem hiszek. Számomra nem megoldás, hogy ha két ember nem passzol egy idő után, ha nem tudnak az élet fontos dolgaiban közös nevezőre jutni, akkor valaha is "megérdemeltté" válik a pofon, a nadrágszíj ütés.
Ez nem emberhez méltó.
Az ismeretségi körömben is hallottam hasonló esetekről, ott a nő azért nem mozdult a helyzetből, mert úgy érezte, nincs hova mennie, nem tudta, hogy miből fog megélni a gyermekével. A gyermek "jólétével" takarózva engedte alázni magát. A gyermekének egész életére kiható lelki teherrel nem számolt. Azt hitte, őt verik, ez az ő ügye, és a kínjait azért viseli, hogy a "családnak" jó legyen.
A külvilágnak, a bántalmazott családtagjainak, barátainak, szomszédainak nagyon nagy szerepe van abban, hogy ezeken a nőkön segítsenek. Bár magánügynek vélhető, de nem az.
Azért nem, mert az nem családi ügy, ahol a sérelem úgy történik, hogy ahhoz csak a család egyetlen tagja járul hozzá. Az erősebb, az erőszakosabb, az önzőbb.
Február 14-én Eve Ensler, New York-i írónő kezdeményezésére világszerte táncolnak a nőket sújtó bántalmazás ellen. A csonkítások ellen, a bezárás ellen, az ütlegelések, a leértékelések ellen.
Férfiak és nők egyaránt kifejezik együttérzésüket és tiltakozásukat.
A tánc felszabadít.
A tánc összetartozást fejez ki.
Ha táncolok, én vagyok.
A táncom rólam szól.
A sejtjeimről, a fájdalmamról, a boldogságomról.
Szabad vagyok, amikor önfeledten táncolok.
A táncom a több milliárd bántalmazott nőről, anyáról, nagymamáról szól.
A táncom a lányaimért, a lányainkért szól.
Nézd meg a videót, táncolj most pár percig TE is a nők elleni erőszak felszámolásáért, a bántalmazott nőkkel történő együttérzésért!
Mert együtt erősek vagyunk.
Laskai Nelli
