A beszélgetéseim során egyre több helyen kerül szóba a felszínes barátságok gyarapodó száma, egyre több időt töltünk a számítógép előtt - egyedül. Ebben nagy szerepe van a közösségi oldalak elsöprő térhódításának.
Születésnapkor Facebookon két-háromszáz gratulációt is kaphatunk, de a való életben egyre kevesebben kopogunk be a másikhoz, hogy mi a helyzet vele. Ráadásul a lájkok száma alapján tévesen ítélhetjük meg magunkat: azt hihetjük, csak mert több ezer ismerősünk van a közösségi oldalon, akkor elismertek vagyunk, és sok baráttal rendelkezünk.
A túlzott Facebook jelenlét rossz irányba terelheti az életünket, mert:
- ha virtuális közösség tagjaként pörög valaki, akkor azt hiheti, hogy jó party figura, miközben tökéletesen izolálja magát a nappaliban a monitor előtt, mert a valóságban képtelen társaságban feltalálni magát, és ezért kerüli is
- a közösségi oldalnak köszönhetően nyomon követhetjük a tágabb család tagjait is, így egyre ritkulnak a valós összejövetelek
- ha sok lájkot kap egy bejegyzés - a tulajdonosa sikeresnek érezheti magát,
- ha kevés lájkot kap egy bejegyzés - a tulajdonosa balféknek érezheti magát,
- a szakítások után pedig sokan szenvednek attól, hogy az ex-társ nagyon rövid idő után már mással pózol a képeken
Egy rendőrségi felhívás szerint a Facebookon posztolás veszélye továbbá, hogy kirámolhatják a lakásunkat amíg távol vagyunk, és ebben mi még segítünk is azzal, hogy önként közreadjuk, hogy mikor, meddig és hol vagyunk távol.
Vannak előnyei is a közösségi oldalnak, ezt fel sem kell sorolni, ám a fentieket figyelembe véve azt gondolom, hogy mégis megéri kontrollálni, mérsékelni a Facebook használatunkat, és a szabad időnkben inkább a valóságban beszélgessünk az élményeinkről, gondolatainkról a barátainkkal, családtagjainkkal.
