Ismered a kegyes hazugság fogalmát? Megoszlanak a vélemények, hogy az erre irányuló cselekedet minek minősül: megfontolt átverésnek vagy esetleg egy jelentéktelen ferdítésnek.
Hazudni nem szép dolog, ezt már jó esetben kicsi korában belenevelik az emberbe, és a kegyes hazugság fogalma kapcsán felmerül még az a kérdés is, hogy kihez vagyunk kegyesek abban a pillanatban. Tényleg azért kozmetikázunk a válasszal, hogy ne bántsuk meg a másikat, vagy sokkal inkább szól a füllentőről ez a dolog? Mármint a füllentő gyávaságáról.
Az Index Tudomány rovata arról írt, hogy a férfiak kétszer annyit hazudnak, mint a nők, ennek talán az lehet az oka, hogy mi nők, több kérdést teszünk fel, és talán több a konfliktuslehetőség, ha a férfi igazat mond. A férfi napi hatszor, a nő átlagban napi háromszor lódít. Általánosítani nem szép dolog, mégis megteszem, mert elgondolkodtató, hogy a nők miért érdeklődnek egyfolytában arról, hogy nem túl kövérek-e, szeretni valóak-e és csinos-e az új kolléganő. Ha már itt tartunk, az is igen gyakori, hogy arról faggatja a nő a nagy Ő-t, hogy mire gondol éppen (bár ezt inkább tini korban tudom elképzelni).
A témában valószínűleg összecsapnak az őszinte igazság pártiak és azok, akik szerint enyhébb esetekben belefér egy kis ferdítés is a párbeszédbe.
Találtam a téma kapcsán egy filmet, aminek az a címe, hogy Kegyes hazugság. Nem tudom miért ezt a címet adták a történetnek, mert bőven túllő a kétes létezésű kegyes hazugság fogalmán. Szerintem.
