Ahogy azt már a programajánló posztban írtam, ez a hétvége az Állattenyésztési Napok jegyében zajlik Hódmezővásárhelyen. Én is kilátogattam a családommal, hoztam sok képet és érdekes beszámolót. Ízelítőül: bivalymentes övezet, hurkapálcás sült krumpli, felhő méretű vattacukor, vizsla show, Manófalva …
Dugóban lenni vagy nem lenni?
Szerencsére kellemes idő lett mára, így nem kellett attól tartanunk, hogy vagy a nyakunkba zúdul az eső, vagy rettenetes hőség lesz, mint ahogyan az lenni szokott – az elmúlt évek tapasztalatára hagyatkozva. Dél körül indultunk, és mivel a Facebookon tájékozódtam, hogy a kiállítás felé tartó forgalom hatalmas ebben a kicsiny városban, így mi egy kis kerülőutat választottunk inkább. Jól tettük, gyorsan beelőztük a dugóban veszteglő gépjárműveket.
A parkolást a kiállítóterülettől vállalható lépéstávolságra alakították ki, több nagy füves placc is várta az érdeklődőket. Számos rendőr, biztonsági őr, parkolóőr irányította a forgalmat, és a bizonytalan sofőröket.
Traktor, kombájn, miegymás
Mint mindig, most is először a traktorokat és egyéb mezőgazdasági járműveket, szerszámokat bemutató területre mentünk. Ilyenkor lelkesen nézelődünk a sátrakban, és megállapítjuk, hogy bár nem a mi világunk, amit ott találunk, de egy évben egyszer mindig jól esik ott csámborogni. Magunkba szívjuk a mezőgazdaság, az állattenyésztés tudnivalóit. Újdonságok, díjazott elképzelések, magyar sikerek, dinamikus kiállító cégek…Szeretjük. (minden tiszteletem a cég dolgozóinak, akik ilyenkor terepen is jól helytállnak).
De hol vannak már az állatok?
Természetesen a gyerkőc az állatok karámjait akarta felfedezni, no és persze a kézművesek asztalkáival borított területet. Egyikben sem csalódtunk idén sem. Az állatok laikus szemmel cukik voltak, néhány különleges példány pedig kifejezetten érdekes volt. Bár suttogtak egy óriási bivalyról, én sajnos sehol sem találtam. A lovakat, teheneket, birkákat, malacokat, halakat viszont megtaláltam. A baromfikat és a nyulakat idén nem kerestem meg. Még egy disznó árverés (?) utolsó perceit is elkaptam. Néhány fotót is készítettem, szerintem szegény állatok nem csípik annyira ezt a seregszemlét. Utazás, karám, sok ember, bemutatózás…
Állati jó játszópark
A gyerekeknek igen jó dolga volt ezen a rendezvényen, ugyanis egy hatalmas birodalmat vehettek birtokba. Szalmavár, ugrálóvár, kézműves foglalkozások várták őket. Kipróbálhatták azokat az eszközöket is, amelyeket régen az őrléshez, sütéshez használtak dédszüleink.
Vizslák és lovak a gyepen
A kutyás műsorokat nagyon szeretem, szerencsére elcsíptem a Vizsla Show-t, ahol több édes vizsla mutatta be, hogy milyen engedelmesen viselkedik a gazdival szemben. A fotót elméláztam, bocsánat. Összefutottunk olyan kiskutyával is, amelyik a ridikülömben is elfért volna, de voltak egész nagytestű négylábúak is. Meg olyan is, amelyik fagyit evett. Nagyon tüneményesek voltak azok az amatőr és profi kutyák is, akik egy – kevésbé sem szakkomentátor megfogalmazással élve – versenyre keltek egy hatalmas füves területen össze-vissza cikázó színes szalagcsokorért, ami valószínű valami vadászösztönt indított el bennük. Elnézést. De a kutyák nagyon ügyesen csípték el a műzsákmányt.
A lovasbemutatók is nagyszerűek voltak.
Manófalván jártam
A kézműves udvarban csodaszép portékákra bukkantunk, az egész olyan érzést keltett bennem, mintha Manófalván jártam volna. Fából készült ékszerek, táblácskák, játékok, népviseleti ruhák, üvegékszer, gyöngyök, karkötők, féldrágakövek kápráztatták a csodára éhes szemeket. Vettem kézzel készített szappant is, és mert a finom illatú tisztálkodószerek elkészítője kiválóan értett a marketinghez, rögtön hármat. Nagyon tetszett a patkoló kovács is, aki kicsi szerencsepatkót készített nekünk névbeütéssel. Mi szerelem-szerencsepatkót kértünk, dupla névvel, romantikusan.
Gasztro rovat
Vettünk hurkapálcára (?) felfűzött sült krumplit, finom füstölt sajtot és felhő méretű vattacukrot is.
Életképek
Bár nem nagyon konyítok ahhoz a sok fontos dologhoz, amit ilyenkor megbeszélnek a szakma nagyjai, de ennek ellenére jól érzem itt magam évről évre. De ahogy a képek is mutatják – nem csak én.
