Egy nőket, gyermekeket segítő civilszervezet vezetőjeként csütörtökön részt vettem egy képzésen, ami az internet veszélyeiről szólt. Azt hiszem eléggé otthon vagyok a témában, mégis nagyon mellbevágó volt megismerni azoknak a fiatal lányoknak, fiúknak a történetét, akik valamilyen formában áldozataivá, halálos áldozataivá váltak az internetes zaklatásnak.
Megdöbbentő az alig 13 – 14 éves fiatal lányok és fiúk sztorija, akik szeretetre, figyelemre, elismerésre vágyva, egyetlen másodperc alatt váltak valami frusztrált, perverz idióta céltáblájává. A régi kor (napjainkhoz képest) lassú döcögése kétségtelenül jobban védte a személyes zónánkat, a privát adatainkat, magunkat. Ma már természetessé vált, hogy megosszuk ismerőssel, ismeretlennek, hogy éppen hol vagyunk, mit csinálunk. Lefotózzuk magunkat, majd jóhiszeműen kiposztoljuk a képeinket. Talán információátadás, talán figyelemfelkeltés, de mindenképpen véleményváró céllal.
A fiatalok alapjáraton is keresik önmagukat, az értékeiket, a viszonyulásukat a világ dolgaihoz, próbálgatják az emberi kapcsolatokban megtalálni a helyüket. Minden közösségi oldal, amelyik a kommentelésre, lájkolásra, a lájkok fogadására ad lehetőséget, az amennyi előnyt kínál, legalább annyi, ha nem még több veszélyt rejt magában.
Amanda Todd története ismerősen csenghet sokak számára. Egy ártatlan webkamerás chatelés indította el az életét a lejtőn, majd vezetett a halálához. Csábították az arc nélküli chatpartner szép szavai, az ismeretlen tükrében tapasztalt különlegesség érzése. Kérésre megmutatta a mellét. Jó akart lenni, szeretve akart lenni. A számítógép túloldalán lévő férfi pedig képernyőképet mentett, a fotót eltette. Később zaklatni kezdte a lányt, megzsarolta, majd mivel a lány nem tett eleget a kérésének, akkor megosztotta a lányról készült képet. A közösségi oldal egyes tagjai nem álltak Amanda mellé, nem állították meg a folyamatot. Társak voltak a kinevetésben, a gúnyolódó kommentelésben, a mémek készítésében. Amanda költözött. Városból városba, iskolából iskolába. A végén kiderült, hiába. Az internet nem felejt. A képek mindenhol utolérték őt. Nem bírta elviselni a szégyent, a kiszolgáltatottság érzését. Öngyilkos akart lenni, megmentették. Ennek hatására még jobban gúnyolni kezdték a neten. Újra megtette, és ez alkalommal örök nyugalomra talált.
Tudom, kedves fiatal lányok, hogy nem szeretitek, ha felnőttek “papolnak”! Igazatok is van, nem csak beszélnünk kell ezekről a dolgokról, a perverz emberekről, az érzelmi analfabétákról, hanem példát kell mutatnunk, cselekedetekkel kell átadnunk nektek azt, hogy
a nő nem árucikk!
A női test nem préda!
A nő egy csodálatos lény!
A fiatal lányok a mosolyuktól, a kisugárzásuktól szépek és különlegesek. Mindegy, hogy sötét vagy világos a hajad, mindegy, hogy milyen az alakod, a tanulmányi eredményed, az anyagi körülményed! Csodálatos vagy TE is! A hibáiddal együtt vagy tökéletes!
Ne engedjétek, hogy becsapjanak! Ne higgyétek el, hogy csak egy fotó az egész, ne bízz másban vakon, hogy majd letörli a gépről! Amit feltettél a netre, amit elküldtél e-mailben, üzenetben – az örökre kint marad a hálón, annak sorsát már nem kontrollálhatod!
De megelőzheted, hogy kiszorulj a saját életedből, hogy bujkálnod, szégyenkezned kelljen: szeresd és tiszteld a tested, még ha nem is vagy teljes mértékben elégedett magaddal. Ne engedd, hogy bárki tárgyként tekintsen rád, és te se tedd ezt magaddal. Nők milliói szenvednek és próbálnak kikerülni a kiszolgáltatott helyzetükből, ne lökd a gödörbe saját magad.
Bármit posztolsz a közösségi oldalakra, a honlapodra, küldesz e-mailben, mielőtt megnyomod a gombot és zöld utat adsz a képeid terjedésének, gondolj arra, hogy ez bárhol, bárkinél, bármennyi példányban landolhat. Átszerkeszthetik, kifigurázhatják,kinyomtathatják, és megmutathatják azt a nagyvilágnak.
S te utólag nem tüntetheted el a netről, mert az internet nem felejt!
Több vagy, értékesebb vagy, mint gondolod!
Amanda Todd utolsó videója (felirattal):
